A speciális nyomtatás egy általános kifejezés a nyomtatási módszerekre, amelyek eltérnek a hagyományos lemez-készítési, nyomtatási, utólagos-nyomtatási feldolgozási módszerektől és a speciális célú anyaggyártástól. Konkrétan, a fő különbség a speciális nyomtatás és az általános nyomtatás között nem a lemezformátumon alapul, hanem öt szemponton: lemez-készítés, nyomtatás, nyomdai utó-feldolgozási módszerek, anyaggyártás és alkalmazás. Minden olyan módszer, amely ezen szempontok bármelyikében eltér az általános nyomtatástól, a speciális nyomtatás kategóriájába tartozik. A speciális nyomtatás erős vitalitást és széles körű fejlődési kilátásokat mutatott az árugazdaság, valamint a nyomdatudomány és -technológia folyamatos fejlődése és haladása mellett.
Flexográfiai nyomtatás
A flexográfiai nyomtatás olyan nyomtatási eljárást jelent, amely rugalmas anyagokból, például gumiból vagy gyantából készült tehermentesítő lemezt használ, és a tintát a gépen lévő anilox hengeren keresztül továbbítják. A korai flexonyomtatás anilin nyomdafestéket használt, innen ered az "anilinnyomtatás" általános elnevezése. Mivel a flexonyomtatásnak közös vonásai vannak a dombornyomtatási, síknyomtatási és mélynyomtatási eljárásokkal, széles körben alkalmazkodik a szubsztrátum jellemzőihez, egyszerű szerkezettel és nagy pontossággal rendelkezik. A gép alapvetően négy részből áll: egy tintabefogadó hengerből, egy anilox hengerből, egy nyomólemez-hengerből és egy lenyomathengerből. A flexonyomógépek különféle szerkezeti elrendezésekkel rendelkeznek, beleértve a három-görgős, egymásra helyezett (azaz egymással szemben lévő görgős), párhuzamos és műholdas típusokat. A három-hengertípus több színegységből áll, amelyek mindegyikében csak három henger található. Az anilox hengerre egy orvosi penge van felszerelve a tinta mennyiségének beállításához. Mivel azonban az orvosi penge érintkezik az anilox hengerrel, könnyen megsérülhet, ami szerkezeti hiba. A halmozott flexonyomógép az egyes színegységeket a főgép mindkét oldalán egymásra helyezi a nyomtatáshoz. Ezeket az egységeket a főgépen lévő fogaskerekes lánc hajtja. Ez a típusú nyomdagép lehetővé teszi a nyomtatást a nyomólap mindkét oldalára, és a tinta megszárad, mielőtt a másik oldalra nyomtatna. További előny, hogy a színes egység alkatrészeinek beállítása vagy javítása vagy a tinta mosása nem érinti a többi egység működését, ami lehetővé teszi a gyártás leállás nélküli folytatását, ami magas berendezéskihasználást eredményez. A regisztrációs pontosság azonban valamivel alacsonyabb, mint a műholdas típusé, és nem alkalmas nagy rugalmasságú vagy vékonyságú hordozókra történő nyomtatásra. Az igazító flexonyomógépek több színegységből állnak, a papír mozgása az egyes egységek között sík módon történik, viszonylag egyenletes feszültség fenntartása mellett. Ezért vékony és vastag papírra egyaránt alkalmasak. A műholdas flexonyomógépek fő keretén lenyomathenger található, amelyet különböző színes nyomóhengerek vesznek körül. Ennek a géptípusnak az előnye a pontos regisztráció, így alkalmas nagy rugalmasságú hordozókra történő nyomtatásra.
Gyöngynyomtatás: A gyöngynyomás egy speciális, gyöngyházfényű tintát használó nyomtatási technikára utal. Mivel a gyöngyházfényű tinták a gyöngyök természetes fényével rendelkeznek, élénk, gyöngyszerű megjelenést kölcsönöznek a csomagolónyomatoknak, amelyek eleganciát és kifinomultságot sugároznak. A gyöngyházfényű nyomtatás megvalósítható ofszetnyomással, magasnyomással, mélynyomással vagy flexonyomtatással, de történhet szitanyomással is. A különböző nyomtatási módok miatt a különböző pigmentszemcseméretű gyöngyházfestékeket az eljárás jellemzőinek megfelelően kell kiválasztani. A magasnyomású nyomtatáshoz például durvább gyöngyházfényű pigmenteket tartalmazó tintákat használhatunk. Az ofszetnyomtatásnál finomabb gyöngyházfényű tintákat kell használni. A szitanyomásnál ideális esetben a gyöngyházfényű pigment részecskeméreténél többszörösen nagyobb hálóméretet kell használni. A gyöngyházfényű nyomtatás lehetővé teszi, hogy közvetlenül a tintakeverékhez adják a gyöngyházfényű port, de a keverés után azonnal fel kell használni, hogy megakadályozzák az ülepedést és a letapadást, ami befolyásolná a nyomtatási hatást. A tintakeverékben használt gyöngyházfényű por mennyisége körülbelül 10,20%. Gyöngyházfesték flexonyomtatással történő nyomtatásánál 30 sor/cm-es anilox hengert kell használni, hogy a gyöngyházfényű pigment maradéktalanul és egyenletesen kerüljön át a nyomólapra. Gyöngyházfényű tintával, mélynyomással történő nyomtatáskor 30-40 sor/cm szitavonal javasolt, 35-40 ford./perc maratási mélységgel a jó pigmentátvitel érdekében.
A gyöngyházfényű nyomtatáshoz a legjobb nyomtatási eredményeket jó felületi fényű és sima felületeken érik el, például pergamenpapíron, bevonatos papíron, kalanderezett fehér kartonon és műanyag fólián.
Illat{0}}Infúziós tinta: A mindennapi életben gyakran találkozunk olyan nyomtatott anyagokkal, amelyek kellemes aromát bocsátanak ki, például névjegykártyákat, üdvözlőkártyákat és csomagolótermékeket. Ezeket illatosító-tintákkal nyomtatják. Az egyik módszer magában foglalja az illatanyag közvetlen hozzáadását a tintához és a magasnyomású, flexográfiai vagy ofszetnyomógépekkel történő nyomtatást. Ez a módszer egyszerű, de az illatot nehéz sokáig megőrizni. Egy másik módszer illatosító{6}}tintákat használ, ahol az illatanyag mikrokapszulákba van zárva. Ez a módszer a mikrokapszulák súrlódásán keresztül lassan szabadítja fel az aromát, így hosszabb-tartós illatot eredményez. Illatos{10}}tinták használatakor szitanyomáshoz a nagy tintamennyiség megnehezíti a száradást. Ezért figyelembe kell venni a tinta szárítási folyamatát, és a tinta mennyiségét viszonylag kicsiben kell tartani, ideális esetben a szita felületének 30%-át használva a tinta fedettségére, hogy elkerülje a túl erős illatot a teljes oldal nyomtatása miatt. Az illatosító{15}}tintákkal nyomtatott termékeknél kerülni kell az erős nyomást és a hajtogatást. Az illatos{17}}tinták különféle illatúak, például virágos, gyümölcsös és sajtos{18}}illatúak. A megfelelő illat a termék jellemzői és a vásárlói igények alapján választható ki. Az illatosító{21}}tinták nemcsak papírnyomtatásra alkalmasak, hanem műanyagokra, szövetekre és fára történő nyomtatáshoz is használhatók.
A színváltoztató{0}}nyomtatáshoz olyan tintákat használnak, amelyek színét a hőmérséklet függvényében változtatják. Ezek a tinták, más néven termokróm tinták, jellemzően színváltozásokat alkalmaznak egy tárgy vagy környezet hőmérsékletének jelzésére. A tinta szín-változtatási mechanizmusa a pigment szín-változtatási mechanizmusában rejlik. A pigment szín{6}változtatási mechanizmusának három fő típusa van: a kristályosodás átvitele, a hőbomlás és a kristályszerkezet-változás. A kristályosító transzfer tinták megváltoztatják a színüket a pigmentkristályok átvitele miatt hevítés közben; lehűléskor visszanyeri eredeti kristályszerkezetüket és színüket. Ezt a típust reverzibilis szín-változtató tintának nevezik. A hőbomlásból származó tinták úgy változtatják a színüket, hogy hevítés közben gázokat bocsátanak ki a kémiai bomlási reakció után; lehűléskor nem adják vissza eredeti színüket. Ezt a típust nevezik visszafordíthatatlanul magas hőmérsékletű{12}}színváltozó{13}}tintának. A kristályszerkezetet megváltoztató tinták megváltoztatják a színüket azáltal, hogy hevítés közben elvesztik kristályvizüket; lehűléskor nem térnek vissza azonnal, hanem nedvességgel érintkezve lassan újra kristályosodnak, visszaállítva eredeti színüket. Ezt a típust reverzibilis alacsony{16}}hőmérsékletű színváltó{17}}tintának nevezik. A pigment tulajdonságain kívül a tinta töltőanyagainak, kötőanyagainak és oldószereinek típusa és tulajdonságai is közvetlenül befolyásolják a tinta szín{19}}változtató tulajdonságait. A színváltó tintákat főként túlmelegedés-figyelmeztetésekre, színkódolt hőmérséklet-kijelző kártyákra, képeslapokra, időjárás-előrejelzésekre, kazán magas-hőmérséklet-jelzőire,{24}}hamisítás elleni védjegyekre és repülőgépek felületi hőmérsékletének mérésére használják. A legtöbb szín{26}}változó tintát szitanyomással nyomtatják, de lehetséges az ofszet és a mélynyomtatás is.
Habos nyomtatás: A habos nyomtatás olyan nyomtatási eljárást jelent, amely mikrogömb alakú habosító tintát használ a papírra vagy selyemre történő szitanyomtatáshoz, majd felmelegíti, hogy dombornyomott képeket vagy Braille-írást képezzen. Mivel a habos nyomtatásban a képek meg vannak emelve, mikrogömb alakú habosító tintát használ, amelyet nagy-molekulájú polimer monomerekből szintetizálnak üreges, apró, 5-80 μm átmérőjű képlékeny gömbökké, amelyeket alacsony-forráspontú oldószerrel{6}} töltenek meg. A mikrogömbök melegítése során a benne lévő alacsony -forráspont-oldószer elpárolog, aminek következtében a mikrogömbök átmérője gyorsan az eredeti méret 5-30-szorosára nő, így dombornyomott képek képződnek a hordozó felületén. A mikrogömbhabos nyomtatást széles körben használják az új Braille-nyomtatási technológiai rendszerekben. Ez a Braille-nyomtatási rendszer különbözik a hagyományos Braille-előállítási módszerektől; számítógépet használ. A habzó tintával a Braille-írást nyomtatják, majd felmelegítik, hogy megemelkedjen. Ezért gyors, nagy mennyiségű nyomtatást tesz lehetővé, és a papír mindkét oldalára, valamint nyomtatott mintákra is lehet nyomtatni.
Matricanyomtatás: A matricanyomtatás közvetett átviteli módszerrel történik. Először a mintát bevonatos papírra vagy műanyag fóliára nyomtatják síknyomtatási eljárással. Ezután ezt a matricát felragasztják a díszítendő tárgy felületére. A gyanta vízoldékonyságát kihasználva a gyantát vízben áztatva feloldják, majd a papírt vagy a műanyag fóliát lehúzzák, így a kép a tárgy felületére kerül. A matricanyomtatás főbb folyamatai a következők: papírrögzítés, lemezkészítés, nyomtatás, transzfernyomás és utófeldolgozás. A papírrögzítés történhet kézzel vagy mechanikusan. A kézi szerelés egyszerűbb, és nem igényel speciális felszerelést, de a minőséget nehéz ellenőrizni, ezért csak kis-szériás gyártásra alkalmas. A mechanikus szerelés speciális bevonóberendezést használ, és tömeggyártásra alkalmas. A matricanyomtatáshoz használt lemezkészítés általában planográfiai módszert használ. A kép pozitív orientációban kerül kinyomtatásra, de miután a rögzítőpapírra nyomtatta, megfordul. A dekoratív tárgyra áthelyezve pozitív képstruktúrává válik. A matrica nyomtatása előtt egy réteg átlátszó tintát kell felvinni a matricapapírra. Nyomtatás közben először a nagy átlátszóságú színeket kell kinyomtatni, majd a nagy átlátszóságú színeket. Így az átvitt kép ugyanazzal a színsorral rendelkezik, mint a normál nyomtatásnál.
